LONDON

ROUTE 3 – KING’S CROSS ST. PANCREAS

ENG: It wasn’t that easy to get this post together. I’ve had a couple of drafts before managing to finish the final version: there are so many things to say about this station, so many memories to share. Let’s start with the facts…

This part of London used to be known as Battle Bridge until the erection of the statue of King George IV’s in 1836 at the major crossroads, which resulted in the area to be known as it is today. King’s Cross was designed by the architect Lewis Cubitt and opened in 1852, while St. Pancras – designed by William Barlow – followed it 15 years later, becoming the largest enclosed space in the world on its completion.

St. Pancras Clock

The station had to survive a lot throughout history. In the ‘60s there was an intention to amalgamate it. Fortunately, Sir John Betjeman stood up as its patron and it is then, when the station got listed. To his tribute a sculpture by Martin Jennings has been designed, that together with the Meeting Place Bronze and the famous St. Pancras Clock have become a well-known emblem of King’s Cross St. Pancras. Honestly, I find the Meeting Place by Paul Day a little too odd for my taste, however, it still seems to fit the scheme and works well with the space.

As previously mentioned, there were several devastating moments, such as the King’s Cross fire in 1987 or an explosion in 2005 as a part of a co-ordinated bomb attack (the day I arrived to London). The area of King’s Cross has also seen a great deal of development during the past few years, and parts of it are still under reconstruction.

Today, King’s Cross St. Pancras is the third busiest station on the system of the London Underground network. Serving the most lines it’s like a huge beehive when it comes to interchange. Its tunnels are usually crowded by people, creating a floating mass of unity.

I was a student when I really had to observe this station for the first time. It was because of an assignment, requesting to make collages considering the architectural features of the station. I remember when I stepped into St. Pancras, being immediately amazed by its wonderfully entertaining interior. It took my breath away: the rich colour of the bricks in contrast with the light blue metal frame; it is certainly one of the greatest Victorian buildings in London.

Now, with the St. Pancras Renaissance London Hotel open, the station is a statement piece of the city. This luxury boutique hotel, originally designed by Sir George Gilbert, is attached to St. Pancras, being an integral part of it. ‘The hotel offers its guests a world of grandeur, luxury and fantasy behind its fairytale red façade.’ There is also a direct St. Pancras International platform access, so you can have your tea while watching people hopping on and off the Eurostar trains.

Years ago I went to Paris with my friends using Eurostar – it was my duty and responsibility to check the times and get the tickets prepared. Well, Paris was fabulous; we all had a great time until the point we had to realize that we missed our train back to London. Hm, yes, it was my fault… We were already at the station, sipping our coffees in the belief that we still have an hour and half to take on. Apparently, I mistook the departure time for the arrival, and so since then I’ve been being mocked for this. (Fortunately, we managed to get half-price tickets for the next train, and just in case, we were sitting and waiting on the platform.)

What I like the most about this station is the fact how the romance of the past and the Industrial Revolution can become one, creating a highly sophisticated, exquisite milieu. King’s Cross St. Pancras really worth a visit or two, and now, as the Olympic Games draw near, it could be fun to capture the giant Olympic rings hanging in the air. By the way, have I mentioned that I held the Olympic torch the other day?

For more images click here.

HUN: Nagy fába vágtam a fejszémet ezzel az állomással, annyi mesélnivaló, emlék fűződik hozzá. Kezdjük az elején… London ezen részét anno Battle Bridge-nek hívták, mígnem 1836-ban hatalmas szobrot emeltek IV. György tiszteletére a fő útkereszteződésnél – innen a név King’s Cross, ami magyarul annyit tesz: királyi kereszteződés. Maga az állomás, melyet Lewis Cubitt tervezett, 1852-ben nyitotta meg kapuit, majd 15 évvel később a St. Pancras résszel vált teljessé. Ez utóbbi William Barlow tervei alapján készült, és korának legnagyobb fedett területének számított.

King’s Cross St. Pancras sok mindent megélt az idők során. A 60-as években veszélybe került az állomás sorsa, de hála Sir John Betjeman pártfogásának az épületet műemlékké nyilvánították. Az ő tiszteletére, és az ügy emlékére készült egy életnagyságú szobor Martin Jennings által, mely a mai napig St. Pancras-t díszíti. A közkedvelt St. Pancras órával és a Meeting Place (Találka hely) bronzóriással együtt a King’s Cross St. Pancras egyik jól ismert védjegyét alkotják. Az én izlésvilágomnak a Meeting Place túlságosan is giccses, de el kell ismernem, hogy jól kiegészíti az adott teret. Ahogy már említettem számos próbát kiállt az állomás, mint például a nagy tüzet 1987-ben vagy a 2005-ös londoni bombatámadás egyik robbanását (pont aznap reggel jöttem Londonba). Az utóbbi években pedig hatalmas területfejlesztés van folyamatban, mely az állomást is nagy részben érinti.

Jelenleg King’s Cross St. Pancras a londoni metróhálózat harmadik legforgalmasabb állomása, és itt összpontosul a legtöbb járat egyszerre. Olykor az az érzése támad az embernek, hogy egy hatalmas méhkas kellős közepébe csöppent, szinte folyik a tömeg a földalatti folyosókon. Még diák voltam, mikor először figyeltem meg igazán ezt az állomást. Azt a feladatot kaptuk, hogy az építészeti jellegzetességeket figyelembe véve készítsünk rajzokat, kollázsokat. Emlékszem, ahogy St. Pancras-ba lépve ámultan bámultam a ragyogó narancs téglafal és a lágy kék fémgerendák kontrasztját – rögtön beleszerettem a helybe. Nemcsak az egyik legcsodálatosabb viktoriánus épület ez Londonban, hanem az idén megnyitott Reneszánsz hotellel együtt a város egyik jelképévé is vált. A Sir George Gilbert által tervezett butik hotel szerves része az állomásnak, közvetlen hozzáférést biztosítva a vágányokhoz. Nyugodtan megihatsz egy teát, s közben nézheted, ahogy az emberek fel- és leszállnak az Eurostar vonatokról.

Évekkel ezelőtt én is utaztam az Eurostarral – Párizsba mentünk a barátnőimmel. Mesés egy város, nagyon jól éreztük magunkat egészen addig, míg rájöttünk, hogy lekéstük a vonatot vissza Londonba. Hm, igen, az én hibám volt: felcseréltem az indulási időt az érkezéssel. Komótosan szürcsölgettük a kávénkat az állomáson, valószínűleg még azt is végignéztük, ahogy elmegy a vonatunk abban a hiszemben, hogy még másfél óránk van a felszállásig. Mondanom sem kell, hogy azóta is ezen gúnyolódnak a csajok, ez most már örökre kísérteni fog. (Szerencsére sikerült féláron jegyet szerezni a következő vonatra, és a biztonság kedvéért a vágányon ülve vártuk meg.)

Amit a leginkább szeretek ebben a helyben, ahogy a múlt romantikája és az ipari forradalom eggyé válik egy kifinomult és rendkívüli miliőt alkotva. King’s Cross St. Pancras megér egy-két látogatást, és most, hogy az Olimpia közeledik érdemes megnézni az állomás felett csüngő ötkarikát is. Apropó, említettem már, hogy a minap a kezemben tartottam az olimpiai fáklyát?…

További képekért kattints ide!

Share your thoughts / Te mit gondolsz? / Poznamky...

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s